- Az előtörténet szép részletes, átgondolt legyen,
minimum 1000 szó az, amit elvárunk (ez olyan 2 oldalnyi a Wordben).
A helyesírásra kérlek, ügyeljetek és a szóismétlésekre, valamint a karakter történetének logikus felépítésére.
- Általában kitalált karaktereknél nem szerencsés nagyon sorozatos karakterekkel összekapcsolni őket, persze ismerhetik pl. Bobbyt vagy Ellent. Az olyan sztori, ami a Winchester családra, a velük való szoros rokoni vagy baráti szálra alapoz, zsákutca! Ha mindenképpen a Winchesterekkel akarsz együtt játszani, megismerheted őket kitalált karaktereddel egy kalandon belül vagy ha jól és kitartóan, folyamatosan játszol, megkaphatsz egy sorozatos karaktert is a sajátod mellé, aki ismeri a főszereplőket.
- Mielőtt nekikezdesz, olvasd el a honlapon a
játszható/nem játszható fajok/kasztok/sorozatos személyek listáját!
Segítség a honlapon:
http://www.supernatural.szerepjatek.eu/index.php/karakteralkotas/eltoertenet- Válaszd ki a karakterednek a képzettségeket és esetlegesen a különleges képességet. Ezeket a karakterlapon kell feltüntetni, ennek sablonját a topik alján találod.
Listák a honlapon (csak regisztráltak láthatják):
http://www.supernatural.szerepjatek.eu/index.php/karakteralkotas/kepzettsegekhttp://www.supernatural.szerepjatek.eu/index.php/karakteralkotas/valaszthato-kepessegekPélda előtörténet: ( Teljes egészében szerzői jogvédelem alatt áll, másolni minden részletét TILOS!)Név: Victor Henriksen
Avatár: Charles Malik Whitfield
Faj: Ember
Kaszt: FBI különleges ügynök
Nem: Férfi
Kor: 38
Különleges képesség: Nincs
Kinézet: 184 cm magas, kisportolt testalkatú afroamerikai férfi. Fejét borotválja, általában egészen kopasz, ennek ellenpontozásaként csinos, gondozott és rövid szakállat visel. Szemei sötétbarnák, jóképűnek mondható, bár arckifejezése ritkán barátságos. Nevetni is elég ritkán látják.
Ruházata szolgálatban a szokásos öltöny-nyakkendő kombináció, kék vagy fehér inget visel általában és konzervatív nyakkendőket. Kevés szabadidejében leginkább sportos-lezser cuccokat visel, otthon egy melegítőt vesz fel.
Jellem: Victor ezzel a szóval jellemezhető leginkább: makacs. Olyan, mint a bulldog: egyszer ráharapott valamire, azt nem ereszti el jószántából. Mivel valami olyasmi ideált kerget (igaz, mára kissé megkopott ez is), mint a nagybetűs Igazság és Igazságszolgáltatás, ezért a szerinte nemes célokért tűzbe menne. Barátként a végsőkig megbízható és jó szövetséges. Kollégaként már kicsit nehezebb eset. Partnerét, ha az kivívja Victor tiszteletét és rokonszenvét, szintén egyenrangúként kezeli és támogatja, azonban akiket alkalmatlannak tart a szolgálatra, azokkal hűvös, szinte lekezelő marad még évek múltán is. Legendás a kitartása és katonás hangneme is a beosztottjaival szemben, habár a szókincs, amit használ, nem éppen katonatiszthez méltó általában.
Privát inkább zárkózottnak mondható, bár néha szívesen flörtöl, de a szívét a csalódások után nehéz megnyerni.
Előtörténet: 1970 májusában született New York Bronx kerületében egy munkáscsalád harmadik gyermekeként. Amíg iskolás nem lett, viszonylag jól éltek, de éppen akkor, amikor a kis Victort beiskolázták, a családba beütött a krach. Apja elvesztette az állását egy gyár raktárában és nem talált másik munkát. Ettől kezdve megváltozott az életük: az anya, Rosalie vállalt egy második műszakot a mosodában és reggel 4-től este 9-ig robotolt szinte minden nap, hogy a lakbért fizetni tudják.
Mivel anyjuk nagyon keveset volt otthon, apjuk pedig egyre mélyebbre süllyedt a depresszióba, Victor és két bátyja mindinkább magukra voltak utalva.
Maga az általános iskola sem volt éppenséggel egy jól felszerelt és tanulásra kifejezetten alkalmas intézmény, ahová Victor járt, de a tanulók és a tanárok interakciói még ennél is sivárabbá tették a keserves éveket, amiket ott eltöltött. Nem mindig volt valamelyik testvére a közelben, hogy megvédje, és bizony már tízéves kora előtt számtalan esetben keveredett verekedések, balhék kellős közepébe.
Mindezek ellenére nem volt rossz tanuló. Otthonukat azonban sajnos mind kevésbé érezte meleg családi fészeknek, ahogy múltak az évek. Anyja eltávolodott tőle, mivel állandóan dolgozott és emellett belekeseredett abba, hogy otthon egy magát teljesen elhagyó, lassan idült alkoholistává váló férj várja.
Az apa, Ron, nem volt képes beilleszkedni ebbe a „háziférfi” szerepbe, egyre inkább lecsúszott és az alkohol rabja lett. Bántotta a büszkeségét, hogy nem tudja eltartani a családját, de nem tett semmit ez ellen. Egyre inkább elhidegült feleségétől és a kisebb gyerekeitől. Csak egyikük felé mutatott némi szeretetet és becsülést: John, a legidősebb fia felé. Őt magával vitte a haverokhoz és a baseball-meccsekre, ahová szívesen járt.
Victor persze nem vészelhette át gyermekkorának ezt a korszakát lelki sebek nélkül, de mivel amúgy is a túléléssel volt elfoglalva, nem érintette olyan mélyen a család szétesése, mint gondolnánk. A gettó törvényeit megtapasztalta és megélte a saját bőrén, ez alól nem bújhatott ki.
Amikor váltott a gimnáziumra, akkor kezdte először megérezni a szél változását. Kikerült abból a negyedből, ahol felnőtt és szinte hallhatóan fellélegzett. Itt sokkal könnyebben talált barátokat, beilleszkedett és a tanulásra is könnyebben tudott koncentrálni.
Családja többi tagjának nem volt ilyen szerencséje. Anyja belebetegedett az állandó hajtásba és nem tudott tovább dolgozni. Victor fiatalabbik bátyja megszökött otthonról és nagy valószínűséggel a drogos karrierjét építgette szépen tovább.
Az örege pedig a szesztől már nem kis mértékben szétesett agyával részt vett egy bankrablásban két hasonlóan plemplem haverjával. Persze, hogy nem sülhetett el jól a dolog. A legnagyobb hibát azonban ott követte el Ron Henriksen, hogy kedvenc fiát is magával vitte azon a napon.
Az eset bekerült a legtöbb helyi lapba: apa és fia áldozatul estek egy rozsdás fegyvernek, miközben megpróbálták a City United bankot megrövidíteni pár millióval.
A pisztoly, amit Ron aznap a kezében szorongatott, olyan régi és gondozatlan volt, hogy már csak pár rozsdás drót és egy halelluja tartotta össze. Felrobbant a kezében, amikor elsütötte. Mind ő, mind a fia belehaltak a sérüléseikbe.
Victor nagyon sokáig rágódott a történteken és egyre nőtt benne a gyűlölet. Gyűlölet a koszos, emberi jogokat semmibe vevő gettó és a kriminalitás ellen. Hamarosan meg volt győződve, hogy ha valahol máshol élhettek volna, a családja sosem jutott volna ebek harmincadjára és elszántan kutatni kezdett a lehetőség után, hogy kijusson ebből a bűnöző-fertőből.
Ekkor, 16 éves korában döbbent rá, hogy muszáj valamit tennie a kriminalitás ellen. Gyermekkora óta hőn imádott képregény-hősei lebegtek lelki szemi előtt: tenni valamit, megakadályozni, hogy a Rossz ilyen alattomos módon hatalmába kerítse az emberi lelkeket.
Ő maga sohasem keveredett komolyabb bűnténybe, de persze előfordult, hogy hasist szívott vagy önvédelemből megruházott valakit. Világosan látta, hogy erre az útra nem akar lépni. A nagybetűs Igazságosságról álmodott és szinte örömmámorban úszott, amikor felvették az egyik new york-i rendőrakadémiára.
Nála nem volt talán még büszkébb fiatalember, aki átlépte a rendőrképző küszöbét. Eddigre anyja volt az egyetlen a családjából, akihez még valamilyen kötelék fűzte, de ez a szál is elég lazán volt megfonva kettejük között. Victort azonban családi erősítés nélkül is hajtotta a hatalmas becsvágy, a fiatalos lendület, hogy megváltoztasson valamit a gettó könyörtelen világának mikroklímáján.
Pont ez a túlzott lendület sodorta aztán bajba: gyakorlatias volt és gyorsan tanult, de sem a tisztelet, sem a türelem nem tartoztak az erényei közé. Maximalista lett, mindig többet akart elérni, mint a társai, csak éppen nem mindig a legjobb úton.
Több konfliktus után a szakadék szélén egyensúlyozott a feltörekvő rendőrpalánta: csak egy hajszál választotta el attól, hogy kirúgják az akadémiáról. Sok esetben túl nyers modora és meggondolatlansága folytán nem voltak sokan, akik szóltak volna az érdekében, de ezúttal mégis szerencséje volt. Megoldásként átkerült egy másik rendőrakadémiára azzal a feltétellel, hogy nagyon meghúzza magát a tanulmányai végéig.
Victor nagy belső konfliktusba került, mert nem érezte, hogy igazságos lenne ellene a vád. Végül azonban a higgadtabb és érettebb énje győzött és ettől kezdve összeszorított fogakkal munkálkodott tovább a rendőri karrierjén.
Ennek meg is lett az eredménye: nagyon szép bizonyítvánnyal fejezhette be az akadémiát.
Zöldfülűként járőrözni kezdett, mint általában mindenki a karrierje elején és amit ott megtanult, az elsősorban az volt, hogy befogja a száját. Tapasztalt partnerére hallgatott és alaposan visszafogta néha tényleg heves természetét. Figyelt és tanult.
Magánélete ezalatt nem kifejezetten jó irányba kezdett fejlődni. Az iskolaévek alatt sosem volt tartós kapcsolata, most, a rendőrösön azonban minden eddigi gyakorlatot félrehajítva az első munkahéten belehabarodott egy titkárnőbe és három hónappal később feleségül vette. Házassága sajnos nem hozta meg a kívánt effektust: Henriksen nem lett nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és nem is volt ideális férj. Nora egy évvel később beadta a válópert.
Ekkor Victor már feljebb lépett a ranglétrán és a new york-i rendőrség egy speciális osztagához tartozott: a közlekedésiekhez (NYPD Transit Bureau Special Investigation Unit). Itt elsősorban a tömegközlekedés biztonságára kellett ügyelnie, beleértve az esetleges terroristák kiszűrését is.
Victor válása után belevetette magát a munkába és szorgalmának köszönhetően hamarosan csoportvezető lett.
Kereste az új kihívásokat és azon kezdett gondolkodni, hogy kéri áthelyezését egy másik városba. Már csak azért is, mert anyja meghalt és már semmi sem kötötte New Yorkhoz.
Néhány hónapon belül Bostonba került és megkezdte munkáját a helyi közlekedés felügyelő osztagnál, de valami hiányzott az életéből. Egyszerűen nem tudott beilleszkedni, nem találta a helyét. Azonban erre is megtalálta a megoldást: egy kollégája mesélt neki azon ambícióiról, hogy az FBI kötelékébe szeretne váltani.
Victor életében ez volt az egyik legkönnyebb döntés. Csatlakozott a kollégához és jelentkezett az FBI-hoz. Majdnem egy év telt el, mire megkapta a pozitív választ.
Quanticoban újabb kiképzés következett, négy hónapon keresztül tanulta részben ugyanazt, amit már rendőrként is tudott. Nem bánta, legalább nem esett nehezére a tanulás, hiszen eddigre már rég vérbeli zsaru volt. A megtakarított energiáit abba fektette, hogy teamképesnek látsszon, mert erre nagyon ügyeltek a kiképzők. Sikerült is néhány csapattárssal meghaverkodnia, sőt.
Egy barna hajú, barna szemű kreol lány még a szívét is ellopta. Viharos szerelem kezdődött Victor eddig olyan szürke életében, csak sajnos inkább hurrikánra hasonlított. Gyorsan jött, gyorsan ment.
Ő és Carol befejezték a kiképzést és FBI ügynökként léphettek ki az akadémia kapuján.
Sajnos ezúttal is csalódnia kellett: a csinos Carol nem volt az az otthonülő típus és a veszekedések, féltékenységi jelenetek elég hamar megmérgezték a friss házasságot.
Henriksen letöltötte azt a 20 hónapot a bostoni FBI kirendeltségben, amit amolyan gyakorló éveknek neveznek és már ezalatt is jó nevet tudhatott magáénak.
Barátai nemigen voltak és egyenlőre a kapcsolatokból is elege volt, inkább csak a munkájának élt.
Energikusan, minden udvariaskodást félresöpörve lépett a tettek mezejére, bármilyen ügyről is volt szó, s még ha nem is könyvelhetett el mindig sikereket, de a hozzáállásával egy csomó jó pontot szerzett magának.
Társai néha brutálisnak és túl keménynek tartották, de ez nem érdekelte. Ment a maga útján, és az egy Eden Sinclair nevű ügynöktársához vezette. Na nem, ezúttal nem volt szó szerelemről, de egy jó kollegiális viszony alakult ki az amúgy zárkózott Victor és a néha különös módszerekkel dolgozó nő között. Annak ellenére, hogy egész máshogy gondolkodtak – vagy éppen emiatt – remek összhang jellemezte a duójukat. Ennek eredményeként sikerült egy nehéz ügyet megoldaniuk ketten: elkaptak egy pedofil gyilkost.
Mindketten kitüntetést kaptak, de szétválasztották őket. Henriksen társa Reidy nevű tapasztalt róka lett, akivel szintén jól kijött, bár hiányzott neki Eden kontrája. Reidy halálosan nyugodt, csendesen figyelő figura volt, aki hagyta Victort érvényesülni.
Megfeszített munkatempója következtében hamarosan elő is léptették mindkettőjüket. Szabadságot szinte nem ismerő munkamániásként Henriksen szinte sosem hiányzott az irodából, de egy tüdőgyulladás leverte a lábáról.
Ez lett aztán a hármas számú fellángolás: Barbara. A kórházban ismerkedett meg a nővérrel és szinte azonnal flörtölni kezdtek. Hogy, hogy nem, hat hét elteltével Victor ismét nős volt és ezúttal úgy érezte, tényleg oda érkezett, ahová tartott egész eddigi útján.
Életét a bűnüldözésnek szentelte, keményen hajtott, hogy minél több gazfickót kaphasson el, szinte mániákusan vetette magát némelyik ügyre. Újra elővette az ideálját és a nagybetűs Igazságot kereste mindenütt. Rá kellet döbbennie, hogy az bizony nemigen létezik.
De minél elkeseredettebb lett, annál inkább próbálta bevasalni a világon az ö kis sérelmeit: meg akarta büntetni a rosszakat. Köpenyes igazságosztóként lehet, hogy többre ment volna: munkája nem hozta meg a kívánt effektust számára.
Színeváltozásának megint a házassága lett az áldozata: ezúttal Victor menekült ki a megromlott kapcsolatból és egy apró bérlakásba költözött. Egyedül akart lenni, senkinek sem akart megfelelni.
Csak még egy darabig az ideáljait kergetni a közepes fizetésért, aztán valamikor végképp feladni és hot-dog árusnak menni. Vagy mozigépésznek. Vagy egy golyó a fejbe és kész...
Valóban elkapta a depresszió, de küzdött ellene. Új „hobbit” fedezett fel: az úgynevezett természetfeletti vadászokat. Sok-sok órát töltött esetek tanulmányozásával és kezdte kiismerni ezt a földön kívüli életformát. Fura fazonok, időnként nők is, akik azzal töltik az idejüket, hogy állítólag szörnyekre meg mumusokra vadásznak. Egész életüket úton töltik, afféle renegátként bujdokolva az igazságszolgáltatás elől, koszos motelokban alszanak, borzalmas gyorskaját zabálnak és hamis hitelkártyával fizetnek. Mindezt azért, hogy leplezzék gyermeteg szórakozásaikat: kegyeletsértés, hullarablás, illetéktelen behatolás, illegális fegyvertartás, gyújtogatás és hasonló nyalánkságok.
Henriksen ráállt erre a friss és meleg nyomra és hamarosan rábukkant Sam és Dean Winchesterre.
Mindent beleadott, hogy elkapja őket, de újra és újra kicsúsztak a markából. Meg kell adni, ügyesen csinálták, még a börtönből is megpattantak.
2007 januárjában egy bizarr bankrablásba keveredtek, s Victor már majdnem elkapta őket, de csalódnia kellett. Az ügy furcsaságai birizgálták Henriksen fantáziáját, de sajnos nem lett okosabb.
Áprilisban aztán piti betörésen kapták a két fura fickót és szépen sikerült lesittelni is őket. Sajna csak pár napig tartott az ügynök eufóriája, hisz a Winchesterek megszöktek.
Ezután sok álmatlan éjszakát okozott neki a tudat, hogy nem volt képes lakat alatt tartani ezeket a bűnözőket, s ki tudja, mit művelhetnek éppen.
Majdnem még egy egész évet kellett várnia a nagy találkozásra, de 2008 februárjában megérkezett a várva várt füles a gyilkos testvérek hollétéről. Leírhatatlan Victor elégedettsége, amikor végre kattantak a bilincsek a kezeken-lábakon. Jobb híján a városka börtönébe vitette az őrizeteseket, de ezúttal nem akart hibát elkövetni: azonnal helikoptert rendelt, hogy egy megerősített biztonságú börtönbe szállítsák a foglyokat. Itt lett aztán nagyon érdekes a történet. Csakhogy Henriksen nem emlékszik rá, mi történt február 21-én a Monument nevű kisvárosban, Coloradóban. Elveszthette az eszméletét valamikor és egy kórházban tért magához. A rendőrőrsöt ismeretlen erők pusztították el, szinte mindenki meghalt, aki ott vagy a közelében tartózkodott. Elektromos viharokról és fekete felhőkről szóltak a szemtanúk, pedig semmi hasonlót nem jeleztek előre a meteorológusok.
Victor elvesztette társát, Reidyt is, s az emlékezetét azóta sem nyerte vissza. A Winchesterek elpusztultak s velük a titok is – hihette volna valaki, aki nem ilyen szívós, mint Henriksen. Nem adta fel ezután sem.
Kisvártatva váratlanul előléptették a bostoni kirendeltség igazgatójává, ami eléggé meglepte. De ez persze nem akadályozta meg abban, hogy igazi főnök legyen belőle.
Felszerelés: Glock 19 félautomata öntöltő pisztoly
Tartalék önvédelmi fegyver: Smith&Wesson M642, 38-as kaliber. Ezt a bokájára szíjazva hordja.
Szolgálati igazolványa:
NJK: -
Sablon kód (a színt természetesen cserélheted):
[color=#3b0b0b]Név:[/color]
[color=#3b0b0b]Avatár:[/color]
[color=#3b0b0b]Faj:[/color]
[color=#3b0b0b]Kaszt:[/color]
[color=#3b0b0b]Nem:[/color]
[color=#3b0b0b]Kor:[/color]
[color=#3b0b0b]Képesség:[/color]
[color=#3b0b0b]Kinézet:[/color]
[color=#3b0b0b]Jellem:[/color]
[color=#3b0b0b]Előtörténet:[/color]
[color=#3b0b0b]Felszerelés: [/color]
[color=#3b0b0b]NJK: [/color]
Karakterlap:
| Név | NÉV |
| Faj | FAJ |
| Kaszt | KASZT |
| Jellem | JELLEM |
| Nyelvek | NYELVEK |
| Képzettségek | KÉPZETTSÉGEK |
| Képességek | KÉPESSÉGEK |
| Varázslatok | VARÁZSLATOK |
| Fegyverek | FEGYVEREK |
| Teljesített kalandok | KALANDOK |
| Tapasztalati pontok | TP |
| Szint | SZINT |
| Tartózkodási hely | HELY |
Karakterlap sablon kódja:
[table]
[tr] [td][color=orange][b]Név[/b][/color][/td] [td]NÉV[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Faj[/b][/color][/td] [td]FAJ[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Kaszt[/b][/color][/td] [td]KASZT[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Jellem[/b][/color][/td] [td]JELLEM[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Nyelvek[/b][/color][/td] [td]NYELVEK[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Képzettségek[/b][/color][/td] [td]KÉPZETTSÉGEK[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Képességek[/b][/color][/td] [td]KÉPESSÉGEK[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Varázslatok[/b][/color][/td] [td]VARÁZSLATOK[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Fegyverek[/b][/color][/td] [td]FEGYVEREK[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Teljesített kalandok[/b][/color][/td] [td]KALANDOK[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Tapasztalati pontok[/b][/color][/td] [td]TP[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Szint[/b][/color][/td] [td]SZINT[/td] [/tr]
[tr] [td][color=orange][b]Tartózkodási hely[/b][/color][/td] [td]HELY[/td] [/tr]
[/table]
